Nyugodj békében Puskás Öcsi bácsi
Kalinho 2006.11.17. 18:00
Ez nem C.Ronaldóhoz tartozik de szerintem megérdemli hogy felkerüljön az oldalra
Nyolcvanadik életévében, hosszas betegség után, 2006. november 17-én, pénteken reggel elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyszerűbb magyar labdarúgója, az Aranycsapat futballistája. Puskás Ferencet a Magyar Labdarúgó Szövetség, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési minisztérium saját halottjának tekinti.
Puskás Ferenc Kispesten nőtt fel, a futballedzőként is dolgozó Purczeld Ferenc legidősebb gyermekeként. A család 1937-ben magyarosította Puskásra a nevét, így a későbbi csodacsatár tíz éves korától már Puskás Ferenc névre hallgatott. Becenevét, az Öcsit is ekkoriban kapta családjától és játékostársaitól (például Bozsik Józseftől). Senki sem nevezte őt a családban Ferinek, viszont a kitelepítések idejében másik elterjedt neve, a Sváb nem hangzott túl jól, és a sajtó is hamar lecsapott a megszólításra.
Illett is a név a játékosra, aki igen fiatalon bemutatkozott az élvonalban. 1943. december 5-én, 16 évesen a Nagyvárad elleni vesztes mérkőzésen játszotta első NB I-es meccsét a Kispest együttesében, sőt három nappal később már első gólját is megszerezte a Diósgyőr ellen.
Válogatottbeli bemutatkozásra sem kellett sokat várni, a második világháború végeztével, 1945-ben lejátszotta első mérkőzését címeres mezben is. Augusztus 20-án az Ausztria elleni találkozón, alig tizennyolc esztendősen szerepelt a magyar válogatottban, és alaposan kivette a részét az 5:2-es sikerből: ő szerezte az első magyar gólt.
Klubja, a Honvéd az ötvenes években sikert sikerre halmozott, de Puskás Ferenc a sok világklasszis játékos (Bozsik József, Czibor Zoltán, Grosics Gyula) közül is kiemelkedett. Összesen öt bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal, és aki az 1947-48-as, az 1949-50-es, 1950 őszi és az 1953-as bajnoki idényben is gólkirály lett.
Eközben a válogatottban is ontotta a gólokat: szinte nem akadt olyan összecsapás, amelyen ne iratkozott volna fel a gólszerzők közé. 1952-ben a csapat megnyerte a helsinki Olimpiát, és a tornán Puskás 4 góllal segítette győzelemhez az együttest. 1953-ban a magyar csapat Anglia elleni legendás összecsapására már ünnepelt sztárként érkezett, és bizonyította is képességeit, hiszen két gólt is rúgott a 6:3-as meccsen. Az első gólja a mai napig a labdarúgás történetének egyik legemlékezetesebb találata, a jobbösszekötő helyén, az ötös sarkánál jobbal egy lövőcsel után visszavette a labdát a szerelni próbáló Billy Wright mellett, majd ezt követően a ballal a rövid felső sarokba bombázott…
Ekkora már Magyarországon és a világon is a sportág egyik legünnepeltebb személyisége lett, és ezen a népszerűségen még emelt a budapesti visszavágó, amelyen 7:1-es sikert aratott a nemzeti tizenegy - Puskás ismét kétszer volt eredményes a meccsen.
Akárcsak az akkori magyar válogatott, az Aranycsapat, ő is megkoronázhatta volna teljesítményét az 1954-es svájci világbajnokságon. Igaz, a magyar együttes nagyszerű játékkal a döntőig jutott, de a fináléban a sérült Puskással felálló Aranycsapat 3:2-es vereséget szenvedett az NSZK ellen (természetesen a 10-es számmal játszó csatár szerezte az első magyar gólt…).
Minden idők talán legigazságtalanabb vb-döntőjeként tartják számon a berni mérkőzést, hiszen a brazilokat és Uruguay-t is kiverő gárda a csoportmérkőzések szakaszában 8:3-as sikert aratott a németek ellenében…
A politikai hatalom a magyar válogatott, és kivételezett helyzetben lévő játékosok ellen fordította a közhangulatot, és a korábban imádott futballistáknak szinte menekülve kellett hazatérniük (vonattal…) a fővárosba. Persze Puskás Ferenc azért nem hagyta abba a gólgyártást, 1955-ben a válogatottban 10 gólt lőtt.
Az 1956-os események alaposan felforgatták az Aranycsapat tagjainak életét. Puskás is bizonytalanságban, hazájától – és egy ideig családjától is – távol volt kénytelen élni és futballozni. Ausztriai és olaszországi kitérőt követően 1958-ban, 31 esztendősen mutatkozott be a Real Madridban. Az itthon nagy tekintélynek örvendő csatárnak ekkor az új környezetben hatalmas kihívásokkal kellett szembenéznie. A spanyol együttes már akkor is olyan sztárgárda volt, amelyben egy támadónak gólokkal kellett bizonyítania minden mérkőzésen.
Puskás bizonyított is… Már az 1959-60-as szezonban gólkirály lett - összesen négyszer volt a spanyol bajnokság első számú góllövője. Hat bajnoki címet szerzett a fővárosi csapattal, de ami még ennél is fontosabb, az új dimenzióba lépő európai futball egyik első sztárja lett. A Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a BEK-et 1956-ban írta ki az UEFA, és a spanyol csapat az első öt évben meg is nyerte a trófeát. 1960-ban a magyar csatár a BEK- ás BL-döntők történetének megdönthetetlennek látszó rekordját fölállítva az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt varázsolt a német bajnok hálójába (a Madrid végül 7:3-ra nyert Glasgowban…) Ebben az idényben, és két évvel később is Puskás lett a torna gólkirálya.
Igaz, a játékos új hazájának nemzeti csapatában is bemutatkozott, ám a karrierje alkonyát élő csatár a négy mérkőzésen már nem tudott újabb gólt szerezni, ám Chilében ismét vb-n szerepelt. Utolsó tétmérkőzését 1966-ban játszotta a Real Madridban. A mintegy húszesztendős karrier során Puskás egészen kivételes teljesítményt produkált: 533 magyar és spanyol bajnoki mérkőzésen 511 gólt lőtt, s a válogatottban nyújtott teljesítménye is kiemelkedő, hiszen összesen 89 magyar és spanyol mérkőzésen 85 gólt szerzett. A klubhűség példaképévé is vált, hiszen dacára a két évtizedes pályafutásnak, csak a kispesti és a madridi alakulat mezét öltötte magára.
Edzőként is jelentős sikerek fűződnek a legismertebb magyar nevéhez. Előbb hírneve járta be az összes földrészt, majd Puskás Ferenc személyesen is felkereste a kontinenseket. Dolgozott Chilében, Paraguayban, Egyiptomban, Görögországban, Szaúd-Arábiában, Kanadában, Ausztriában, Spanyolországban és itthon is. Legnagyobb sikereit Görögországban aratta, kétszer is bajnoki címet ünnepelhetett, és 1971-ben a jobbára amatőrökből álló Panathinaikosszal egészen a BEK-döntőjéig menetelt. Hazatérése után 1993-ban rövid időre a magyar válogatott irányítását is átvehette.
Bár „disszidálását” követően a politikai vezetés és a sajtó sokat tett a Puskás Ferencről kialakult kép szétrombolásáért, nem sikerült a magyar futballtársadalmat megfosztani legnagyobb egyéniségétől, Puskást pedig kiábrándítani szeretett hazájából. Amint lehetett, 1981-ben hazatért, és a rendszerváltást követően azonnal végleg Budapestre is költözött. Anekdoták sora örökíti meg Puskás nagyvonalúságát, humorát, másokhoz való jóságát, nevét nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden részén szeretettel említik.
A tisztelet jeleként 2002-ben az MLSZ kezdeményezésére a nemzeti stadiont róla nevezték el, így ma az egykori Népstadiont Puskás Ferenc Stadionnak hívják. Szintén Puskás Ferencről kapta a nevét a magyar bajnokság legtehetségesebb játékosának járó díj. 2004-ben a Nemztet Sportolójává választották.
Külföldön is megszámlálhatatlanul sok díjat, kitüntetést vehetett át, a világ legjelentősebb sport-, és futballszervezeteitől.
Szörnyű betegsége, az Alzheimer-kór ellen a Kútvölgyi úti kórházban, az állam által támogatott külön apartmanban küzdött utolsó napjaiig szerető felesége segítségével, gondoskodásával.
Puskás Ferenc
Született: 1927. április 1., Budapest
Állampolgársága: magyar, spanyol
Klubjai sportolóként: Kispest (1942-49), Bp. Honvéd (1949-56), Real Madrid (spanyol, 1958-67)
Posztja: csatár
Mérkőzései száma:
a magyar válogatottban (1945-56) 85/84,
a spanyol válogatottban (1961-62) 4/0
Eredményei sportolóként:
olimpiai bajnok (1952),
világbajnoki ezüstérmes (1954),
EURÓPA-KUPA-győztes (1953)
3x BEK-győztes (1958-59, 1959-60, 1965-66),
2x BEK-ezüstérmes (1961-62, 1963-64),
Világkupa-győztes (1960),
5x magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955),
7x spanyol bajnok (1959-60, 1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67,
2x spanyol kupagyőztes (1957-58, 1961-62),
4x magyar gólkirály (1947-48, 1949-50, 1950 ősz, 1953),
4x spanyol gólkirály (1959-60, 1960-61, 1962-63, 1963-64),
2x BEK-gólkirály (1959-60, 1961-62),
világválogatott (1963),
Európa-válogatott (1965),
az Aranylabda-szavazáson második (1960)
Eredményei edzőként:
BEK-döntős (1970-71),
3x görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79),
görög bajnoki döntős (1978-79),
görög kupadöntős (1978-79)
|